Ez a könyv hihetetlen hatással volt rám. Az elolvasása után még napokig csak ez járt a fejemben. December 20-tól a mozikban a filmváltozatot is vetítik. Természetesen kötelező volt megnéznem. A könyvről és a filmről alkotott véleményemet szeretném veletek megosztani.
A könyv
Tartalom: Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint bogaras. Tizenhat évesen elhatározza,
hogy nemcsak hindu akar lenni, hanem keresztény
és muszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy
megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve
is furcsa: keresztnevét - Piscine Molitor - egy párizsi uszodáról
kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a
nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: π=3,14. Az is
furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, Indiában, amelynek apja
a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert
nem jövedelmező - a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s
átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük
utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a
Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel -
valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy
orangután, egy hiéna - és egy bengáli tigris! Kezdetét veszi a jámbor,
vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a
végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség
ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris
kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is,
honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán:
mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren?
Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép
ésszel az ilyesmit?
Vélemény: Bevallom ennek a könyvnek kétszer futottam neki. Először eljutottam egy olyan 20-25 oldalig és valamiért leraktam. Ez sajnos nem az a könyv, ami már az elején utánad szól, mikor kimész a szobából hogy: "Hé, és velem mi lesz?". Azért mondom, hogy sajnos, mert így több mint fél év telt el mire újra a kezembe vettem. Akkor viszont rendesen nekiültem, és a közepétől már letenni sem tudtam. Nem vagyok kamaszfiú és kétlem, hogy közülünk sokan hánykódtak a Csendes-óceánon, mégis egy pillanat alatt lehet azonosulni Pi sorsával. Könnyű olvasni, a történet gördül előre magától és hihetetlenül magával ragadó. Végül két nap alatt kiolvastam és csak evéssel szakítottam meg az olvasást. Az utolsó 30 oldalig a történet, bár koránt sem átlagos és gyönyörű képeket tér elénk, egy ifjúsági kalandregénynek tűnik, néhol humoros, néhol izgalmas és félelmetes, de a helyszínen és a szereplőkön kívül semmi extra. Az utolsó 30 oldal viszont teljesen átformálja a képet, hideg zuhanyként zúdul a nyakunkba, több kérdést nyit a regény végével az író, mint amennyit lezár. A végét többször is elolvastam, annyira megdöbbentő és szívszorító volt. Gyönyörű történetet kapunk, kitartásról, hitről, magányról és reményről.
Felkerült a kedvencek listámra és biztos, hogy még újra fogom olvasni, nektek is nagyon melegen ajánlom.
Olvassátok el a Molyon a többiek véleményét is!
Értékelés: 5/5
A film
Kicsit félve szoktam beülni a könyvadaptációkra, mert volt már rá példa, hogy elrontották, nem csak a filmet, hanem a könyv élményemet is. Főleg, hogy ezt a könyvet ezidáig megfilmesíthetetlennek tartották. Az előzetes viszont annyira jónak ígérkezett, hogy mindenképpen meg akartam nézni.
Az előzetes kritikák az Avatar-hoz hasonlították a film 3D-s technikáját, ami valóban gyönyörű volt. Nagyon tetszett, hogy nem használta ki a 3D hatás vadászatra hajtó képeit, kevés jelenet volt, ami az arcomba jött. A kép viszont annyira kristálytiszta és gyönyörű volt, mintha tényleg a valóságot néztük volna. A tigris megalkotása óriási volt, végig nem tudtam eldönteni, hogy mikor van igazi és mikor animált tigris, majd itthon nagyon megdöbbentem, mikor olvastam, hogy az elejét és az úszást kivéve mindenhol animáció volt.
A történethez csak maximálisan hozzáadott a mozi, hiányérzet nélkül jöttem ki a vetítőből. Egyedül talán a vége nem sokkolt annyira, mint a könyvben, lehet azért, mert én már ismertem a csattanót, bár a Misterem szerintem sem volt elképesztően ütős, pedig ő Pi-mentes volt előtte - ha nem számítjuk a sok áradozásomat róla. A zene is telitalálat volt.
Én alapjában mozit úgy választok, hogy a film mekkora moziélmény. Ha érdekel a történet, de semmi extrát nem látok benne, ami a moziban elképesztő lehet, akkor megvárom míg itthon a jó kis tévénken megnézhetem. Azokra a filmekre ülök be, aminél számíthatok arra, hogy tátott szájjal végzem. Ha eddig van, aki nem látta, az gyorsan menjen el rá, mert nincs az az otthoni tévé, házimozi, ami így visszaadja a gyönyörű filmkockákat.
Értékelés: 4,5/5
Az előzetest HD-ben nézzétek.
Ti láttátok, vagy olvastátok a könyvet? Hogy tetszett?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése